A mai ember számára a könyv szó egyértelmű és egyszerűen behatárolható jelentéssel bír. Azonban amikor manapság az ismeret és tudásanyag rögzítésére szolgáló eszközként tekintünk, nem is gondolunk bele, hogy ehhez alapvetően két ösvényt kellett végigjárni: az egyik az írást megőrző tárgyak és azok anyagának fejlődése, a másik a könyvben használt írásformák kialakulása. A modern könyv kialakulásában mindkét összetevő nagy jelentőséggel bír, de írásunk első részében ez utóbbiról lesz szó.
Az írás kialakulásához elsősorban az az igény vezetett, hogy az ember valamilyen formában átadhassa és megőrizhesse az ismereteit az utókornak. A szájról-szájra hagyományozott tudás már nem bizonyult elegendőnek, stabilnak. A legkorábbi írások az akkor élő ember környezetét ábrázoló képekből álltak: képírások, vagyis logografikus írások voltak. Legismertebb példa az ilyen írásra az egyiptomi hieroglifák, vagy a mai napig is használatos kínai írásjelek.
Azonban bizonyos ősi írások a korok alatt fejlődésen mentek keresztül. Így például évezredeken keresztül a sumér ékírás is ilyen képírásból úgynevezett fonografikus írássá alakult, vagyis olyan rendszeré, amelyben a betűk és írásjegyek hangokat, szótagokat jelenítenek meg. Másik ilyen fejlődési ív a már említett egyiptomi hieroglifáknál figyelhető meg, ahol szintén hosszú időszakok teltek el, míg az írás olyan módon átalakult, hogy már alfabetikus írásként használták az ebből leszármaztatott jeleket.
Ugyanakkor a fonografikus írásokon belül is kialakultak úgynevezett szillabikus írások, amikben a jelek különböző szótagokat jelentenek. Legjobb példa erre a japán kana írásrendszer, amelyet egyébként logografikus kandzsi írásjelekkel együtt használnak. Itt látható, hogy a két nagy írásjel-család jól megfér egymással egyes nyelvekben.
Számunkra mégis legismertebb a másik fonografikus rendszer, az alfabetikus írás. A mai modern alfabetikus írás ősének a föníciai írást tartják, amiben lényegében csak mássalhangzókat jelöltek. Ezt a morfológiát követte a későbbiekben a mai napig is használt arab és héber írás. Ezekben a magánhangzókat vagy csak kiegészítő jelölésekkel tüntetik fel, vagy teljesen el is hagyják azt, így az olvasóra bízzák annak kitalálást. Természetesen a használt szavak ismeretében ez nem jelent különösebb gondot az adott írás olvasójának.
Európa irányában ez az alfabetikus rendszer megváltozott, kiegészült a mássalhangzókkal is. Így alakult ki először a görög, majd később a latin írás is. Ez utóbb mai napig az európai országok túlnyomó többségének írásrendszere valamiképpen változtatott, kiigazított formában, magyarul is ennek kibővített formájában vetjük papírra sorainkat. Azonban néhány országban a cirill betűkkel írnak-olvasnak. Ezt a görög betűkből leszármaztatott írásrendszert jellemzően a volt szovjet területen fekvő országok használják, mint ahogy egyes kelet-európai országban is.
Természetesen Európában sem volt ez mindig ennyire egyöntetű, gondoljunk csak a germán rúnaírásra, vagy a székely-magyar rovásírásra! Ezek a korai írások például a kereszténység előretörésével fakultak ki és jutottak mellőzött sorsra.
Látható, hogy rengeteg írás alakult ki az emberiség történelmében. Egyesek használata kifakult, másoké mai napig töretlen, de használatuk megkerülhetetlen az írásos anyagok rögzítésére. A következő részben a könyvek fejlődésének másik ösvényéről írunk, az anyagok és formák változásáról és fejlődéséről, az ókori ember által írás használtaktól modern korunk vívmányaiig.
