A világirodalom nagyjai sorozatunk következő főszereplője Kurt Vonnegut, a huszadik század egyik legnagyobb hatású amerikai regényírójának tartott szerzője, aki szatirikus irodalmi stílusáról, valamint sok művében használt sci-fi elemeiről ismert. A posztmodern amerikai irodalom emblematikus alakja idén novemberben ünnepelné 100. születésnapját.

Vonnegut 1922. november 11-én született Indianapolisban. 1940 és 1942 között a Cornell Egyetemen tanult, majd ezt követően belépett az amerikai hadseregbe. A hadsereg 1943-ban a mai Carnegie Mellon Egyetemre küldte, hogy mérnöki tanulmányokat folytasson. A következő évben Európában szolgált, ahol részt vett az ardenneki csatában és hadifogságba esett. Drezdában volt a város lebombázásakor, így saját szemével látta a város teljes pusztulását. Vonnegut más hadifoglyokkal együtt egy vágóhíd földalatti raktárban dolgozott, így ennek köszönhetően élte túl a pusztítást. A háború végeztével őrvezetői rangban szerelték le, Bíborszív kitüntetéssel.

Nem sokkal a háborúból való visszatérése után Vonnegut feleségül vette középiskolai barátnőjét, Jane Marie Coxot. A párnak három gyermeke született. Mielőtt írói karrierje beindult volna, több munkahelyen is dolgozott, többek között újságíró, tanár és a General Electric PR-alkalmazottja is volt. Miután nővére, Alice és annak férje 1958-ban pár nap különbséggel meghalt, azok árván maradt három gyermekét is örökbe fogadták.

Vonnegut 1971-ben különköltözött feleségétől és New Yorkban telepedett le, végül 1979-ben el is váltak, majd ugyanebben az évben összeházasodott a fényképész Jill Krementzcel, akivel három évvel később adoptálták Lili lányukat.

Az olvasóközönség körében aratott sikerei ellenére személyes démonaival küzdött. Miután évekig depresszióval viaskodott, 1984-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Habár személyes vívódásaival kellett szembenéznie, Vonnegut mégis elkötelezett hívőkkel rendelkező irodalmi ikonná vált.

Utolsó regénye (Időomlás) 1997-ben jelent meg, és a vegyes kritikák ellenére bestseller lett. Vonnegut úgy döntött, hogy későbbi éveit inkább a tényirodalomnak szenteli, így utolsó könyve egy életrajzi esszégyűjteményként látott napvilágot. Ebben kifejtette a politikáról és a művészetről vallott nézeteit, és saját életére is több belátást engedett.

Vonnegut 2007. április 11-én hunyt el a New York-i otthonában néhány héttel korábban, egy elesés következtében elszenvedett fejsérülés miatt. Rengeteg rajongója mellett második felesége, örökbefogadott lányuk és első házasságából származó hat gyermeke gyászolta a 84 éves korában elhunyt írót.

 

Macskabölcső (1963)

Az író negyedik regénye bővelkedik a posztmodern szatirikus és sci-fi elemekben. A mű a tudomány, a technológia és a vallás céljait, a fegyverkezési verseny kérdéseit vizsgálja és szatirizálja, gyakran fekete humorral vegyítve. A regény narrátora Jonahként mutatkozik be, de helyenként Johnként szerepel. A cselekményt így a narrátoron keresztül ismerjük meg, visszapillantás formájában: a huszadik század derekán járunk, egy olyan időszakban, amikor Jonah egy könyvet tervezett írni A világvége napja címmel arról, hogy mit csináltak egyes amerikai emberek a hirosimai atombombázás napján. A narrátor az egész könyvbe mélyenszántónak ható és szarkasztikus részeket és intelmeket is belesző egy furcsa vallási szentírásból, Bokonon könyveiből. A regény eseményei észrevehetően azelőtt történnek, hogy az elbeszélő áttért volna jelenlegi vallására, a bokononizmusra, ami a fiktív karibi szigetország, San Lorenzo Köztársaság lakosainak vallása.

 

Az ötös számú vágóhíd (1969)

A háború visszatérő elem maradt Vonnegut munkásságában és egyik legismertebb és első bestseller műve, Az ötös számú vágóhíd is részben saját tapasztalataiból meríti drámai erejét, hiszen a Drezdában átélt borzalmak és az emberi gonoszság ihlették az egyik motívumát. A főszereplő, Billy Pilgrim egy fiatal katona, aki hadifogságba esik, és egy vágóhíd pincéjében dolgozik – csakúgy, mint Vonnegut. A műben Pilgrim egy repülőgép-szerencsétlenség túlélését követően térben és időben ugrálva kezdi megélni az életét, és többször is visszatér különböző eseményekhez. Még a Tralfamador bolygón is látogatást tesz, ahol a tralfamadoriak megismertetik vele sajátos nézetüket a térrel és idővel kapcsolatban.

 

Bajnokok reggelije (1973)

Vonnegut hetedik regénye, a Bajnokok reggelije túlnyomórészt az író által kitalált Midland City városában játszódik, Ohioban. A regény két szereplőre összpontosít: Dwayne Hoover-re, aki Midland City lakója, Pontiac-kereskedő és a város jómódú személyisége, valamint Kilgore Trout-ra, aki ugyan széles körben publikáló, mégis viszonylag ismeretlen sci-fi szerző. A cselekmény kettejük találkozásához vezető események, maga a találkozó és az azt közvetlenül követő események történetét meséli el. A találkozást követően ugyanis mindkettőjük élete gyökeresen megváltozik. A regény többek között a szabad akarat, az öngyilkosság és a faji kapcsolatok témáit dolgozza fel. A posztmodern regény eredetileg tele van a szerző rajzaival, így a leíró részeket ábrázolásokkal helyettesítette.

 

Vonnegut az irodalmat keverte a sci-fivel és a humorral, az abszurdot pedig az éles társadalmi kommentárokkal. Minden regényében sajátos világot teremtett, és szokatlan karakterekkel töltötte meg azokat, némelyikük – mint például a valamennyire saját magát jelképező Kilgore Trout – visszatérő figura volt műveiben. Új irodalmi hangként hosszú mondatokat és kevés írásjelet használó szokatlan írásmódjáról, valamint humanista nézőpontjáról vált ismertté. Novellái és regényei nagy sikereket értek el és közkedveltségnek örvendenek mind a mai napig.