A világirodalom nagyjai – Molière

A nagy világhírnévnek örvendő francia drámaíró, színész és költő, Molière neve valószínűleg senkinek sem ismeretlen, hiszen alkotásai közül több is nagy népszerűségnek örvend mind a mai napig, a színházak műsorán rendszeresen feltűnnek színdarabjai, és azok feldolgozásai. Születésének 400. évfordulójának emlékére az ő életéről és műveiről emlékezünk meg az alábbi sorokban.

Molière 1622. január 15-én, Párizsban született Jean-Baptiste Poquelin néven, művésznevét – ahogyan aztán az egész világon ismerik – csak később vette fel. Jómódú családba született, apja királyi kárpitos volt. Az ifjú Molière jó adottságokkal rendelkezett, hogy színházi életet kezdjen. Tanulmányai után tizenhárom év vándorszínészkedés segített neki csiszolni komédiai képességeit, eközben írni kezdett.

Arisztokrata pártfogói – köztük I. Fülöp, Orléans hercege, XIV. Lajos testvére – révén Molière-nek lehetősége nyílt a Louvre-ban a király előtt előadást tartani. Innentől felfelé ívelt a pályája, két színháztermet is kapott használtara, mindkét helyen óriási sikert aratott a párizsiak körében. A királyi kegy élvezőjeként Molière továbbra az udvari mulatságok hivatalos szerzőjeként tevékenykedett.

Az udvar és a párizsiak rajongása ellenére Molière szatírái bírálatokat váltottak ki az egyház részéről. A Tartuffe istentelensége miatt a katolikus egyház elítélte a vallási képmutatásról szóló, tanulmánynak is beillő művet, amit a darab a király általi betiltása követett. 1667-ben a sok színházi munkával járó kemény munka megviselte az egészségét, és kénytelen volt szünetet tartani a színpadon.

Utolsó darabja alkotásakor Molière már tüdőtuberkulózisban szenvedett, amelyet valószínűleg még fiatalon kapott el. Molière 1673. február 17-én az utolsó darabjának negyedik előadásán, köhögési és vérzéses rohamban összeesett a színpadon, de ragaszkodott az előadás folytatásához. Ezt követően egy újabb, nagyobb rohammal ismét összeesett, hazavitték, ahol néhány órával később meghalt.

Halálakor nem kapta meg az utolsó kenetet, mert két pap nem volt hajlandó meglátogatni, a harmadik pedig már túl későn érkezett. Az akkori francia törvények szerint a színészeket nem temethették a temetők szent földjébe, de Molière özvegye kérvényezte a királynál, hogy házastársának engedélyezzék a rendes temetést, éjszaka. A királyi engedélyt követően Molière holttestét a temetőnek a meg nem keresztelt csecsemők számára fenntartott részében temették el. Földi maradványait 1792-ben a francia műemlékvédelmi múzeumba vitték, majd 1817-ben a párizsi Père Lachaise temetőbe helyezték át.

 

Tartuffe (1664)

A Tartuffe első változata 1664-ben került bemutatásra, azonban szinte közvetlenül azután, hogy ugyanabban az évben Versailles nagy ünnepein is eljátszották, XIV. Lajos király betiltotta. Habár a királynak személyesen nem sok érdeke fűződött a színdarab elhallgattatásához, mégis megtette, valószínűleg közvetlen környezetében élő arisztokratáknak és méltóságoknak kérésére, akiknek szúrták a szemüket a mű mondanivalója. A darab cselekménye a családfő Orgon körül zajlik, akinek hozzátartozói közt felháborodás dúl: Orgon és édesanyja a csaló Tartuffe befolyása alá került. Tartuffe úgy tesz, mintha jámbor és hithű lenne, miközben úgy szővi a szálakat, hogy Orgon és az anyja többé semmilyen lépést nem tehetnek a tudomása nélkül. Azonban a rokonok megpróbálják leleplezni az ármánykodást.

 

A fösvény (1668)

Molière ötfelvonásos prózai vígjátékának teljes címe A fösvény, vagy a hazugság iskolája. A darabot először 1668-ban mutatták be, ekkor Molière társulata XIV. Lajos védelme alatt állt. A darab laza alapját Plautus Aulularia című latin színműve képezte, amelyből számos eseményt és párbeszédfoszlányt kölcsönzött az író, valamint kortárs olasz bohózatokból is merített. A címszereplő Harpagon megszállottja az általa megszerzett és felhalmozott vagyonnak, kapzsi és szeretetre képtelen. A mű középpontjában a pénz torzító hatása áll, valamint ennek tünetei: a szorongás, a gyanakvás és az elmagányosodás. A szatíra és a bohózat keveredik a gyors tempójú cselekményben.

 

Képzelt beteg (1673)

A Képzelt beteg az író szatírája a 17. századi orvosi hivatásról, egyben az utolsó műve, amit már betegen írt meg. Elsődleges célközönsége a francia arisztokrácia, de elsősorban XIV. Lajos király volt. A művet eredeti formájában a háromfelvonásos darabként alkotta meg, amiben a komédiát tánccal és zenei betétekkel kombinálja. A komédia központjában a félelmek, önámítás és a kicsinyesség kifigurázása áll. Főszereplője Argan, a jómódú párizsi polgár, akinek életét kitölti betegségébe vetett hite és ez a mánia önzővé és zsarnokivá teszi. Csak az orvostudományban hisz, lányának is orvos férjet szán, de a lány szíve titokban már másé.

 

Molière számtalan fennmaradt művei között vígjátékok, bohózatok, tragikomédiák, és az általa teremtett új műfaj darabjai, az úgynevezett comédie-ballettek szerepelnek. Színdarabjait minden jelentősebb élő nyelvre lefordították, és a Comédie-Française-ban – ami a világ egyik legrégebbi színtársulata – gyakrabban játsszák, mint bármely más drámaíró darabjait napjainkban. Hatása olyan nagy, hogy a francia nyelvet sokszor „Molière nyelveként” emlegetik.